Szármaradványok szerepe a talajnedvesség megóvásában

február 14, 2015 kategória: Aratás, Blog | nincs hozzászólás

Köztudott, hogy a növények a szükséges tápelemeket, ásványi sókat vízoldott formában veszik fel. Az elmúlt évek tapasztalata – mely szerint a nyári időszakban helyenként akár 9-10 hét is eltelhet számottevő, a mezőgazdasági növényeink által hasznosítható csapadék nélkül – kiemelt jelentőségű kulcsfeladattá teszi a talaj vízháztartásának szabályozását. Ebben a szerves trágya csökkenő mennyisége miatt nagy szerep jut a tarlón maradt szár- és gyökérmaradványoknak is.

Természetesen ez a feladat nem csak a nagyüzemi növénytermesztőket érinti, ugyanúgy foglalkoznia kell ezzel a gyümölcs- és zöldségtermesztőknek, sőt a legelő- vagy kaszálóterületekkel rendelkező állattenyésztőknek.

Mi kell ehhez?
Jól karban tartott talaj, a domborzati és talajviszonyoknak megfelelő művelési mód, vetésforgó, stb.

A talajok kedvező biológiai, fizikai és kémiai állapotát a 21. században már könnyen befolyásolhatjuk a termelékenység érdekében. A legkülönbözőbb igényeknek is megfelelő műtrágyák tápoldatok, mikrobiológiai oltóanyagok állnak a rendelkezésünkre, mechanikai eszközeinkkel lazíthatjuk, forgathatjuk a talajainkat, meszezéssel még a savasodás is kordában tartható, szerves trágyázással és a növényi részek visszaforgatásával pedig a levegő- és vízháztartás optimalizálható.

A szerves trágyák egyre nehezebben hozzáférhetőek az állattartó telepek egy-egy területre való koncentrálódása miatt. Ugyanakkor az egyre szaporodó biogázerőművek a szerves trágyák legnagyobb részét felhasználják a gazdák elől. A zöldtrágya és a tarlón maradt szár- és gyökér maradványok azonban mindenki számára elérhetők.

Aratás után a betakarított termésen kívül minden tápanyagot vissza tudunk juttatni a talajba, amit a növény év közben onnan felvett. A jövő évi termésünk mennyiségét és minőségét az is befolyásolja, hogyan gondoskodunk ezeknek a növényi maradványoknak a visszaforgatásáról és lebontásáról.

Ilyenkor ősszel ez egyrészt hihetetlenül könnyen kivitelezhető, másrészt a jövő évi költségeinket is csökkenteni tudjuk.

A tarlókezelés során a területen maradt (zúzott) növényi szár- és gyökérmaradványok bomlása zajlik. Ez a bomlási folyamat biztosítja majd jövőre a tápanyag egy jelentős részét az őszi, illetve a tavaszi vetésünk alá. Ez a folyamat befolyásolja a talaj levegő- és vízháztartását, a talaj kötöttségét vagy morzsalékosságát, gyakorlatilag minden talajban végbemenő folyamatot segíti vagy hátráltatja. Ezért irányítani kell!

Ezt a bontást különböző mikroorganizmusok végzik. Sajnálatos tény, hogy ma Magyarországon a talajainkat mikrobiológiai értelemben halott, sivatagi környezetnek tekinthetjük. Örvendetes viszont, hogy ezen egyszerűen változtathatunk. A talajélet fokozódását könnyen elérhetjük: talajoltás.

A növényi részek visszaforgatása elősegíti, hogy a talaj mélyebb rétegeiben is beinduljon a bontási folyamat. Magát a bontást, illetve annak különböző folyamatait, különböző mikroorganizmusok végzik, egyrészt baktérium- és gombatörzsek, másrészt ezeknek a törzseknek nem csak az aerob, de az anaerob szervezeteik is. Az anaerob szervezetek az oxigén jelenléte nélkül is élő, szaporodó mikrobák; jelentőségük megnő a talaj mélyebb rétegeiben, ahová az oxigén már nem jut le, vagy télen a fagyott hóréteg alatt fellépő Pasteur-effektus során.

Az aprítás és visszaforgatás után a növényi szövetek mikrobiológiai átalakulása lényegében a pektinanyagok lebontásával veszi kezdetét, és csak ez után nyílik lehetőség a sejtek további anyagának átalakítására. A pektin a növényi szövetek ragasztóanyaga. Különböző növényekben a pektinanyagok mennyisége 10-30% között változik. A ragasztóanyag után a faanyag lebontása, azaz a lignin bontása kezdődik meg. A lignin bontásánál a legfontosabb, hogy eredményesen csak és kizárólag gombatörzsek bontják, és azok közül is csak az aerob szervezetek, tehát azok, amelyeknek szükségük van oxigénre. Ebből kifolyólag nagyon fontos, hogy a tarló kezelésekor mikroorganizmusok között legyen minél több ligninbontó gombatörzs, hogy minél hamarabb végbe menjen az átalakulás, ugyanis télen a hótakaró miatt fellépő oxigénhiányos állapotban nem bomlik le, viszont amíg ez az anyag illetve pektin jelen van a növényi maradványokban, addig a cellulózbontás gyakorlatilag nem irányított.

A cellulóz és a hemicellulóz bontására rendkívül sok baktérium- és gombatörzs képes. Ha nem gondoskodunk a megfelelő mikroorganizmusok jelenlétéről a talajban, akkor a bomlás és a talaj szerkezetének átalakulása nem optimálisan valósul meg.

A bontási folyamatban részt vevő mikroorganizmusok vízigénye megegyezik a magasabb rendű növényi szervezetek vízigényével. Ennek a magas vízszükségletnek, az agresszív élettevékenységüknek és magas stressztűrő képességüknek köszönhetően a talajban lévő csapadékot magukhoz vonzzák és raktározzák. A vízmolekulákat az egyre nagyobb kolloid felületű növénymaradványokon raktározzák. Tehát a bontási folyamat egyben egy vízgyűjtő-raktározó folyamat is, amely a tél során irányítva zajlik le. A mikroorganizmusok anyagcsere folyamatai exoterm reakciók sorából állnak, tehát a fagyott talajban a mikroklíma sokáig pozitív hőmérsékletű.

A gombatörzsek micéliumából kiinduló hifafonalak (gombafonalak) behálózzák a talaj felső rétegét és persze a növény gyökérzetét is. Ez a hifaháló lehetővé teszi, hogy még több nedvességet raktározzanak a talajban, ez ugyanis kolloid felületet képezve visszatartja a nedvességet. Érdekes, hogy ezt a jelenséget akár homoktalajon is megfigyelhetjük. Ugyanakkor ez a hifaháló, valamint a fokozottan lebontott növényi részek megakadályozzák a talaj túlzott párologtatását. Ezért lenne üdvös, ha nemcsak az ősszel lekerülő növények tarlóját kezelnénk, hanem a nyári gabonafélék után is gondoskodnánk a megfelelő lebontási folyamatról. Ehhez minél komplexebb spektrumú baktérium- és gombatörzseket tartalmazó mikrobiológiai készítmény és egy kis odafigyelés kell a bevált gyakorlat mellé.

A lebontási folyamatok, a talajélet fokozódása, a talaj szerkezetének átalakulása, levegő- és vízháztartásának optimalizálása, hozzájárulnak termelési költségeink csökkentéséhez, a termés mennyiségének és minőségének növeléséhez. Az üzemi kísérletek és a közel 15 éve gyűjtött országos tapasztalat bizonyítja az elméleti specifikációkat. A fent említett technológia lehetővé teszi a belvizek gyorsabb átvészelését, az aszályos időszakok toleranciáját, a talaj tápanyag-szolgáltató képességének javulását, az erőgépek, művelési költségek csökkentését és nem utolsó sorban a kemikáliák, a vegyszerek, a műtrágyák felhasználásának csökkentését.

Mi kell ehhez?
Jól karban tartott talaj!

Az eredeti cikket itt éri el: Agrárium 2013. október

Hozzászólás írása

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

A következő HTML tag-ek és tulajdonságok használata engedélyezett: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <strike> <strong>